A háború sújtotta Ukrajnában, ahol a zaj sokszor elnyomja a csendet, mégis vannak helyek, ahol a lélek hangosabban szól, mint a fegyverek. A huszti „Sziklavár” Hit és Fény Közösség ilyen menedék: ahol a hit nem elmélet, hanem élő, közössé formáló erő.
2025 januárjában Pósaházán a kárpátaljai „Hit és Fény” közösségek karácsonyi kántálásán gyűltünk össze. A háború árnyékában is megszületett a remény hangja — az ének, amely egyszerre volt imádság és biztatás: Isten velünk maradt.
Februárban a munkácsi Szent Márton római katolikus templomban közösen ünnepeltük a szentmisét. Nemcsak imádkoztunk, hanem egymás hitéből merítettünk. A templom falai között meg lehetett érezni, hogy a közösség ereje képes megtartani az embert még akkor is, ha a világ körülötte inog.
Márciusban farsangoltunk – egy álarcosbál, ahol a sebek mögé mosoly, a fáradtság mögé tánc került. A „Hit és Fény” család tagjai színes jelmezekbe bújva ünnepeltek, nevettek, versenyeztek, és egy nagy közös tortával zárták az estét. Talán épp ezért volt igazi az öröm: mert tudtuk, milyen törékeny, és mégis vállaltuk.
Május végén Jászná Gorán, Gosivban tartottuk a „Menjetek el az egész világba, hirdessétek szeretetemet” című képzést. Jézus szavai most különös súlyt kaptak: „Aki nem veszi fel keresztjét, nem méltó hozzám.” Kárpátalján ez már nem csak szentírás, hanem tapasztalat. A kereszt olykor a bizonytalanság, máskor a hiány — de mindig szeretetből hordozzuk.
Júniusban a „Sziklavár” és az „Öröm Hírnökei” közösségek együtt táboroztak. Ott, a természet ölén, újra megtanultuk, mit jelent egyszerűen csak együtt lenni: imában, énekben, nevetésben, csendben. Isten jelenléte kézzelfogható volt, mint a napfény a fák levelein.
A nyár csúcspontja a július 15–21. között megvalósult Medjugorjei zarándoklat volt. Nem csupán utazás — a szív zarándoklata. Minden lépés, minden ima Ukrajnáért szólt: a békéért a hazánkban, a családokban, a szívekben. A hőség, a hosszú utak, a fáradtság — mind felajánlássá vált, egy apró csepp békévé, amit talán egyszer visszahoz az Ég.
Mert amíg együtt imádkozunk, éneklünk, egymásra figyelünk — addig a háború sem tudja elvenni tőlünk azt, ami a legfontosabb: a szeretetből fakadó reményt.
Marianna Albrecht
a csoport vezetője
