Kezdőlap Bemutatkozás Híreink 1% Hogyan segíthet? Rendkívüli gyűjtések Elérhetőség

      A Ferences Misszió

Rövid története

      A Kárpátaljai Ferences
       Misszió Alapítvány

Története Támogatottjai Tisztségviselői Működési elve Gazdálkodása Alapdokumentumai Közhasznú jelentések Kuratóriumi ülések






Beszélgetés Szabó Miklós Xavér ferences atyával

2010. június

Szabó Miklós Xavér ferences

Előző számainkban már bemutattuk a jelenleg, illetve a régebben Kárpátalján szolgáló ferences atyákat. Most egy magyarországi, jelenleg Jeruzsálemben tanuló ferences testvért kérdeztünk életútjáról rövid nagyszőlősi tartózkodása alatt.

- Kedves Xavér atya, elöljáróban mondana pár szót önmagáról?

- Szabó Miklós Xavér vagyok. Magyarországon, a Csongrád megyei Szentesen születtem, 1979. június 13-án. Négy éve szenteltek pappá, jelenleg Jeruzsálemben egy posztgraduális képzésen veszek részt.

- Mikor találkozott először a ferencességgel, illetve mi volt az az esemény vagy mélyreható érzés, amely tényleges meghívásnak tekinthető?

- Másodikos gimnazista voltam, amikor Szent Ferenc életrajzait elolvastam és láttam a híres Napfivér, Holdnővér című filmet. Akkoriban egy karizmatikus imaközösségbe jártam, melynek néhány tagjában már megfogalmazódott, hogy papok vagy szerzetesek szeretnének lenni. Páran elhatároztuk, hogy elmegyünk Medjugorjéba, s így tettünk egy jó háromhetes kerékpáros zarándoklatot. Bennem Medjugorjéban ért meg a gondolat, hogy ferences szeretnék lenni.
Hazatérésünk után felvettem a kapcsolatot a szegedi és a szécsényi ferencesekkel, aztán nyaranta meglátogattam őket egyegy hétre, velük éltem, belülről akartam látni az életüket. Az érettségit követően pedig beléptem a rendbe.

- Miként alakult élete ezen meghatározó döntést követően?

- 1997-ben a pasaréti ferences rendházban töltöttem a jelöltséget, majd Szécsényben novícius voltam.
Ezután két évig a szegedi rendházban éltem. Ezek az évek jobbára teológiai tanulmányokból álltak; azt hiszem itt szerettem meg annyira a Szentírást és annak eredeti nyelveit, hogy arra gondoltam: ezt jó lenne még elmélyíteni. Ami ebből az időszakból élő módon megmaradt bennem, az a teológia, leginkább pedig a szentírástudomány szeretete.
Utána következett a gyakorlati év, majd két év teológia Pasaréten. Teológiai tanulmányaimat végül Szegeden fejeztem be. Később mint örökfogadalmast visszahelyeztek Pasarétre; itt, és Szentendrei Ferences Gimnáziumban a hitoktatást bízták rám.

- Már említette, hogy jelenleg Jeruzsálemben tanul. Hogy került a Szentföldre?

- Nekünk, ferenceseknek van Jeruzsálemben egy Szentírással foglalkozó intézetünk, egyetemünk. A szentföldi kegyhelyek vezetése is a ferencesekre van bízva több mint 700 éve, így a testvéreket általában oda küldik elöljáróik továbbtanulás céljából. Az, hogy szívesen tanulom a Bibliával kapcsolatos dolgokat, találkozott az elöljárók szándékával, így kerültem Jeruzsálembe három éve. Az egyetemen biblikus tárgyakat tanulunk, mint óés újszövetségi szövegmagyarázat, régészet, s egyéb tárgyak (biblikus történelem, földrajz, keresztény és zsidó hermeneutika, korai zsidó és rabbinikus irodalom, Jeruzsálem és a Szentföld régészete, korai keresztény irodalom), amelyek segítik és megkönnyítik a Szentírás értelmezését.

- Milyen érzésekkel jött Kárpátaljára?

- Nagyon jó érzéssel érkeztem. 2001-ben volt egy gyakorlati évünk, mely keretében majd fél évet töltöttünk Kárpátalján, segédkezve az árvíz sújtotta falvakban. Az azt megelőző években nyaranta segítettünk a táboroztatásban, így nem ismeretlen számomra ez a vidék.

- Ha elöljárói kihelyeznék Kárpátaljára, igent mondana?

- Nagyon könnyen mondanék igent, és ezt a testvéreim is tudják. Szerintem mi, ferencesek gyöngyszemként tartjuk számon Kárpátalját!

Az interjút készítette:
Szűcs Izabella
Új Hajtás


[vissza]




hun

eng








Jónás testvér
vasárnapi gondolatai

      Hogyan pályázhat?

Pályázati útmutató Elszámolási útmutató

      Érdekességek

Dolgozatok Linkek Multimédia











KFMA © 2009