Kezdőlap Bemutatkozás Híreink 1% Hogyan segíthet? Rendkívüli gyűjtések Elérhetőség

      A Ferences Misszió

Rövid története

      A Kárpátaljai Ferences
       Misszió Alapítvány

Története Támogatottjai Tisztségviselői Működési elve Gazdálkodása Alapdokumentumai Közhasznú jelentések Kuratóriumi ülések






Kedves Adakozók, Kedves Jótevőink!

2010. június 27.

Szergej anyukájával

Hálás köszönettel tartozik önöknek az egész Szidorenkó család.

Szergej születésekor 4600 gramm és 53 cm volt: igazi dalia. Nővérkéje akkoriban ment első osztályba, ő pedig növekedett és cseperedett, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Mi is hiányozhatott volna még a boldogsághoz? Akkor úgy éreztük, hogy tőlünk boldogabb család nem is él a világon.

Amikor kis idő elteltével az orvosok megállapították, hogy kisfiunk süket, olyan volt, mint derült égből a villámcsapás. Az életünk keserűvé vált. Elkezdtünk egyik orvostól a másikig, egyik kórházból a másikba, egyik országból a másikba járni, annak reményében, hogy valahol, valaki megállapítja, hogy a gyereknek nincs baja. Azonban mindenütt ugyanazt a diagnózist állították fel.

A debreceni klinikán Szigál István doktor elmondta, hogy egy elég biztosan sikeres kimenetelű műtét elvégzésével a fiunk hallása helyreállna, ám ez a műtét igen költséges. Ez a hír örömet jelentett számunkra, de ugyanakkor félelem is volt bennünk, hisz nem tudtuk, hogyan teremtsük elő a számunkra hatalmas összeget. Emlékszem, a kislányunk a Mikulásnak címzett levelében azt írta, hogy ne hozzon ajándékokat, hanem inkább pénzt, hogy a testvérkéje meggyógyuljon. Én akkor végigsírtam az éjszakát. Az utána következő éjjelek is sírással és imával teltek. És a Szűzanya meghallgatta imáimat, Isten megkegyelmezett nekünk, és sok jó embert irányított utunkba. A pénz összegyűlt.

A műtét 2010. március 10-én volt az olaszországi Bresciában. Kisfiunk ekkor kétéves volt. Egy hónap múlva, április 12-én beültették az implantátumot is. Az orvosnő azt mondta: "Mindjárt betesszük az implantátumot, és a fia először fogja hallani az anyukája hangját. Mondja el neki, hogy szereti."

Én meg csak sírtam, és nem bírtam beszélni. Aztán sokáig beszéltem, elmondtam neki, milyen jó kisfiú, és hogy mennyire szeretjük őt apával együtt. Ezt a napot sohasem felejtem el, mint ahogyan soha nem felejtek el imáimban megemlékezni minden jótevőnkről, akik segítettek rajtunk.

Még egyszer hálásan köszönjük Önöknek, kedves jótevőink, azt a boldogságot, amelyet fiunk gyógyulása okozott. Köszönjük jószívűségüket és segítőkészségüket!

Azóta több mint két hónap telt el. A fiunk már reagál, ha nevén szólítjuk, ki tudja ejteni a "mama", "papa", "baba", "nem", "adjál" szavakat. Érti az egyszerű kérdéseket. Még a suttogást is hallja, vagy a cukorkás papír sercegését is. Minden nap foglalkozunk vele, tanítjuk arra, hogy figyelje és értse meg a körülötte lévő világot. A hangok világa új és érdekes számára. Egyik nap esett az eső, és Szergej mutatta, hogy hallja az eső hangját. Nem tudják elképzelni, mekkora örömet jelent számunkra, amikor fiunk mutatja, hogy valami új, számára eddig ismeretlen hangot hall.

Az orvosok azt mondták, hogy a rehabilitációs időszak eléggé hosszú lesz. De mi kitartóan foglalkozunk majd kisfiunkkal, már eddig is eredményeket értünk el.

Minden este imádkozom a jótevőinkért, és Szergejt is megtanítom arra, hogy kérjen Istentől egészséget és áldást azok számára, akik segítségével teljes értékű ember válhatott belőle.

Isten áldja meg Önöket!

Tisztelettel és köszönettel az egész család nevében:
Szergej anyukája

[vissza]



hun

eng








Jónás testvér
vasárnapi gondolatai

      Hogyan pályázhat?

Pályázati útmutató Elszámolási útmutató

      Érdekességek

Dolgozatok Linkek Multimédia











KFMA © 2009