A IX. Tavaszi Tiszamelléki és Első Kárpát-Medencei magyar Kórusok találkozóján

2010 februárjától vagyok a bustyaházai Szent Erzsébet katolikus óvoda vezetője, s mikor az elmúlt időszak értékelését kell összefoglalnom, bizton állíthatom, hogy ebben az évben is - ugyanúgy, mint ez előzőekben -, a két alap feladatunknak, amelyet az óvodánkban járó 38 gyerek a hitre nevelésére, és a magyar hagyományok ápolása és fenntartása érdekében felvállaltunk, a Mennyei Atya segedelmével lehetőségeinkhez mérten eleget tudtunk tenni.

A hátunk mögött hagyott negyedévre visszatekintve nagyon gazdag az események palettája, de én személy szerint két alkalmat emelnék ki, ami egy hatalmas megtiszteltetés volt az irányunkban, hiszen az a tudat, hogy egy szórvány magyar óvoda is megmutathatja tudását a XI. Anyák napi, IX. Tavaszi Tiszamelléki és Első Kárpát-Medencei magyar Kórusok találkozóján nem mindennapi lehetőség.

Óvodásaink népi fonójelenete

Olyan tiszteletreméltó fellépők mellett, mint - hogy csak egy párat említsek - az Egyházashetyei, Ádándi (Magyarország), a Cokai férfikórus (Szerbia), a viski Tisza táncegyüttes, Arany Ősz Művelődési Egylet kórusa (Kárpátalja) stb., igazi nagy sikert aratott óvodásaink népi fonójelenete (ha édesanyai elfogultsággal beszélek is). Előadásunknak nélkülözhetetlen része volt az anyák-napi köszöntés, felcsendült a Két szál piros rózsa c. népdal egyik tehetséges óvodás kislányunk tolmácsolásában. De bemutattunk mi játékbahívogatót, táncba-hívogató mondókával, s része volt az elmaradhatatlan csárdás a "Tisza partján jegenyefa virágzik"-ra.

A második említésre méltó alkalom a Beregszászon megrendezett magyar óvodák találkozója, amelyre május 7-én került sor. Ezen a rendezvényen a meghívottak hagyományőrző népdalokat, népi gyermekjátékokat mutattak be.

Az óvdások népi tánc bemutatója

Szép emlékek maradnak ezen események pedagógusaink és óvodásaink számára, hiszen jó volt itt a Felső-Tiszavidéken szép magyar hagyományt ápolni és átélni. Mert természetes, hogy nehéz anyagi helyzetben vagyunk, hiszen minket sem került ki a gazdasági világválság hulláma, de mégis küzdünk, ahogyan küzdöttek őseink a kulturális javak megmaradásáért. Végezetül reményik Sándor versével szeretném teljesssé tenni gondolatomat, amelyet a Magyarok mindenütt című versében így fogalmazott meg:

"Egy csillagra nézünk mi mind, merőn,
Keleten, délen, völgyben , bérctetőn.
És érezze, ki rokonához vágyik:
Ezer mérföldről azt nézi a másik."