Kezdőlap Bemutatkozás Híreink 1% Hogyan segíthet? Rendkívüli gyűjtések Elérhetőség

      A Ferences Misszió

Rövid története

      A Kárpátaljai Ferences
       Misszió Alapítvány

Története Támogatottjai Tisztségviselői Működési elve Gazdálkodása Alapdokumentumai Közhaszn. jelentések Kuratóriumi ülések





Régiós felelősök beszámolói
A Huszti és Técsői járás régiója

2015. augusztus

Egy rászoruló Husztról

Ahogyan már korábban a Munkácsi Szent Márton Egyházmegyei Karitász közleményében is írta, a megnövekedett pénzadományok célbajuttatása Kárpátalján nagyobb kapacitást és pontosabb, aktuálisabb nyílvántartást igényel a rászorulókról. Ennek érdekében hoztak létre a régiókban munkacsoportokat, amelyek rendszeresen felmérik a helyzetet az adott körzetben és koordinálják a megfelelő támogatások célbajuttatását. Kilenc régióra lett felosztva Kárpátalja, ahol egy-egy régió több járást is magába foglal, valamint szociális munkatársakat jelöltek ki, akik egy-egy régió felelőseként koordinálják a karitatív munkát. Rövid beszámolókat kértünk az egy-egy régióért felelős munkatársaktól, amelyekben kértük, hogy számoljanak be tapasztalataikról, akár konkrét eseteket, helyzeteket kiemelve. Az alábbiakban Fehér Ágnes beszámolóját olvashatják, aki a Huszti és Técsői járás régiójának a felelőse.

Amikor elkezdtem ezt a munkát, tudtam, hogy nagyon rossz a helyzet az országunkban, de ahogy egy-egy rászoruló családhoz ellátogattam, rájöttem, semmit sem tudok igazából. Olyan érzésem támadt, hogy valamilyen más világba kerültem, mintha visszamentem volna az időben úgy 30-50 évet.

Nem is gondoltam arra, hogy az emberek kénytelenek ÍGY élni. Néhány helyen nemhogy szegény, nyomorgó, hanem szörnyű, iszonyatos, rémísztő helyzettel találkoztunk.

Egy viski édesapa gyermekével

Visken volt a legtöbb olyan ember, akik életkörülményei nagyon rémisztőek voltak és amelyeket meg nem említeni - lehetetlen.

Az első család, amely rendkívűli segítséget igényelt, egy két fős család, - egy idős nyugdíjas néni, aki egy hónapja mozgássérültté vált, és a vele élő középkorú fia, aki szellemileg sérült. A sérült férfi egy agresszív beteg, aki egész nap csúnyákat beszél, átkozódik és próbál otthonról megszökni, hogy megrövídítse az életét. A nehéz helyzet kialakulása miatt a néni lánya, - aki más faluban lakik, - oda költözött egy időre, hogy a helyzetet valahogyan enyhítse, de közben otthon a férje is leesett, eltörte a lábát, így ott is szűkség volt rá. A szegény asszonyt annyira megviselte anyja és testvére helyzete, hogy az idegösszeroppanás szélén állt.

Hála Istennek, hogy a segélyprogram segítségével sikerült találni egy hölgyet, aki elválalta az alkalmankénti gondnokságot a család fölött. A sérült férfit sikerült elhelyezni egy kórházba (tüdőbetegség gyanuja is fennáll nála). Az idős anyukájának a gyógyszerek egy részére is adtunk támogatást. Remélem, valamennyire könnyítettünk nehéz helyzetükön és a remény sugara ismét ott lakik a szívűkben.

A kép csak illusztráció

A második hely, ahol megszóllalnom is nehéz volt, nem hogy fényképezni, egy kis kunyhó volt, ahol a rácsok mögüli ablakból egy idős nénike fogadott minket, enyhe mosollyal az arcán. Ez volt az a hely, amelyről azt szokták mondani, hogy jobb egyszer meglátni, mint százszor körülírni. A tévében, ha ilyen helyeket mutatnak az van alá írva, hogy "NO COMMENT". Én is így tudnám körülírni. Ahogy bementünk a házba, bűzös szag fogott meg minket. A házban két szobát láttam. Mindkét szoba raktárként szolgált, mivel a néninek a két ágyán és a rajtuk lévő mosatlan gyűrött ruhákon kívűl semmije nincsen. A másik szobában vedrek is álltak a sok lom mellett, - ezek szolgálnak neki WC-ként. A néni arca kissé puffadtnak tűnt, mikor megmutatta a kis csuport az ágy alatt, aminek az alján víz volt, meg egy darab kenyeret, ami szintén ott volt, kiderült, hogy az az egyetlen eledele már néhány hete. Éhezik. És az éhségtől puffadt ki az arca, meg járni is alig bír, épphogy az ágyához lépeget. Mikor felmerült bennem a kérdés, hogy miért alakult így a sorsa, nagyon szomorú történetet mondott el nekem a helyi karitász felelős. Kiderült, hogy a lánya tehet róla. A lánya a férjével alkoholisták, csak egyszer havonta jönnek haza, és akkor is a nyugdíját veszik el. A ház, ahol lakik, kiderült, nem az övé, hanem bérlik, mert a szép házát eladták, és egy autótt vettek belőle. Bútorjai is azért hiányoznak, mert feleslegesnek látták az ő számára. Ráadásul, ha észreveszik, hogy valaki pénzt vagy élelmiszert ad a néninek, elveszik azt. Sokszor éjszaka mennek el hozzá, amikor alszik, és a zsebeiben turkálnak. Itt is sikerült némi enyhülést jelentő segítséget kieszközölni. Mivel senki nem vállalta a néni gondozását, étkeztetését a lánya miatt, ezért maga a helyi felelős szánta rá magát, hogy naponta meleg ételt, egy kenyeret és egy liter tejet visz majd neki, és azt is megpróbálja megoldani, hogy rendszeresen megfürdessék.

Fehér Ágnes,
a huszti és técsői régió felelőse

Ossza meg a cikket ismerőseivel a Facebook-on!





[vissza]



hun

eng








Jónás testvér
vasárnapi gondolatai

      Hogyan pályázhat?

Pályázati útmutató Elszámolási útmutató

      Érdekességek

Dolgozatok Linkek Multimédia

















KFMA © 2009-2015