Kezdőlap Bemutatkozás Híreink 1% Hogyan segíthet? Rendkívüli gyűjtések Elérhetőség

      A Ferences Misszió

Rövid története

      A Kárpátaljai Ferences
       Misszió Alapítvány

Története Támogatottjai Tisztségviselői Működési elve Gazdálkodása Alapdokumentumai Közhasznú jelentések Kuratóriumi ülések






Gyémántmise:
hatvan éve szentelték pappá Dr. Paskai Lászlót!

2011. március




2011. március 5-én, szombaton délelőtt mutatta be gyémántmiséjét Dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek. A misén Juliusz Janusz pápai nuncius, utódja, Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, és Gaál Endre nagyprépost köszöntötte az egybegyűlteket, majd Paskai László mondott ünnepi szentbeszédet, amelyet teljes terjedelmében közlünk.

Paskai László bíboros

1951. március 3-án Uzdoczi Zadravetz István ferences püspök három ferences diakónust pappá szentelt a Hűvösvölgyben épülő Magyar Szentföld templomának a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelt kápolnájában. A szokatlan időpont kiválasztásának az oka volt, hogy a kommunista uralom vallásellenes támadásai ekkor már nagyon kiéleződtek: megtörtént az egyházi iskolák államosítása, Mindszenty József bíboros letartóztatása és elítélése, papok letartóztatása, a szerzetesrendek erőszakos feloszlatása. Ebben a bizonytalan helyzetben Luptovich Kolos tartományfőnök Karácsonyi Aladár magiszterrel döntött a korai időpontban. A szertartás egyszerű formában, mindössze a szülők és néhány hívő jelenlétében történt. Mindnyájunkat öröm töltött el, hogy a sok bizonytalanság ellenére részesültünk a papszentelés szentségében. Azóta hatvan év telt el. Két társam, akikkel együtt történt a pappá szentelésem, Balázs Sebestyén, és Kákonyi Asztrik már az örökkévalóságba költözött. Az évforduló alkalmával a hívők közösségében hálaadással köszönöm meg Istennek mindazt a kegyelmet, amelyben hatvan év alatt részesültem. A hálaadó szentmise keretében tisztelettel és szeretettel köszöntöm Eminenciás és Főtisztelendő bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek urat, Excellenciás nuncius, érsek és püspök urakat, a Főszékesegyházi Káptalan tagjait, a paptestvéreket, a ferences atyákat, a szerzetes-nővéreket, a testvéregyházat képviselőit. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Esztergom város képviselőit, a Lovagrendek megjelent tagjait, a Ferences gimnázium tanárait és növendékeit, a kedves híveket, akik közelről és távolról eljöttek a mai hálaadó szentmisére.

"Emlékezés a hatvan évre..."

Emlékezés a hatvan évre beszámolást, összegzést kíván meg. Ezt teszem a mai szentmisében, nem az események felsorolásával, amelyek működésemhez kapcsolódnak, hanem az Istentől kapott adományokat összegzem a zsoltáros szavaival: "Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett." (Zsolt 102, 2) Mindenek előtt megköszönöm Istennek a papi hivatást, a papszentelés kegyelmét, amelyben a vallásellenes beállítottság ellenére részesülhettem. Így életemnek fő célja, feladata, értelme Isten igéjének a hirdetése, a Jézus Krisztustól nyert megváltás szolgálata volt, megjeleníthettem Krisztus áldozatát a napi szentmisében. Megköszönöm Istennek, hogy Szent Ferenc közösségébe hívott, megismerhettem Szent Ferenc lelkületének a szépségét és a mélységét. Bár csak 1950-ig a szerzetesrendek feloszlatásáig élhettem a közösségben, a ferences lelkiséget igyekeztem mindig követni.

Aktív papi életemben 23 évet a papnövendékek között töltöttem, 24 évet a paptestvérek szolgálatában a Veszprémi Egyházmegyében, a Kalocsai Érsekségben, majd az Esztergom-Budapesti Érsekségben. Sok nehéz feladat, kínzó körülmény kísérte működésemet a nehéz időkben. Ebben a szolgálatomban különleges segítséget nyertem Istentől. Mélyen meghatott, hogy a nehéz, egyházüldözés idejében jöttek papnövendékek, akik vállalták a papi életet, nagy buzgósággal, szívük önátadásával készültek a papi életre. Később sok lelki erőt nyertem mindhárom egyházmegyében a sok áldozatos, szentéletű paptestvértől, akik nehéz körülmé-nyek között, szegénységben, sokszor megalázottan, áldozatosan végezték papi szolgálatukat. Átéltem annak az igazságát, amelyet Szent Pál apostol így fogalmazott meg: "A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztal minket, testvérek, és újjáéledünk, ha kitarto-tok az Úrban." (1Tessz3, 8) Megköszönöm Istennek mindazt a bátorítást, erőt, amit a papnövendékek és a paptestvérek buzgóságán keresztül nyújtott nekem.

"Megkaptam Isten segítségét..."

látogatás II János Pál pápánál

Sok olyan szolgálatot kaptam, amely félelemmel töltött el, és teljesítésükhöz magamat elégtelennek tekintettem. Teljesítésükhöz megkaptam Isten segítségét. Nem azzal, hogy engem vagy a körülményeket változtatta meg, hanem jólelkű segítő társakat állított mellém. Megköszönöm Istennek mindazt a segítséget, amelyet a munkatársaimon keresztül nyújtott nekem. Köszönettel gondolok mindazokra, akik segítettek feladataim végzésében. Sokszor nehezedtek rám nehéz feladatok, megoldhatatlannak látszó helyzetek, erőmet felül-múló körülmények. Ezeket a gondjaimat folyton Urunk elé tártam az adorációban. Mindig kaptam Tőle választ, jó gondolatot, belső megnyugvást, vagy erőt a továbbhaladásért. Hálát adok Istennek minden útmutatásért, lelki megerősítésért, amelyeket az adoráció csendjében nyertem el.

Hálaadásomban különösen is megemlékezem arról a két eseményről, amelyekben kézzelfoghatóan megtapasztalhattam a Gondviselés segítségét. Ezekről már többször megemlékeztem, de a mai hálaadásomban külön is megemlítem.

"Eszköz a Gondviselés kezében..."

Gondot jelentett a Szovjetunióhoz tarozó Kárpátalján élő hívek lelkipásztori ellátása. 1988-ban az orosz ortodox millennium alkalmával a pápai delegáció tagjaként Moszkvában voltam, ahol a szovjet vallásügyi miniszterrel történt tárgyalásban megállapodtunk a kárpátaljai katolikus egyház segítésében, hivatalos látogatásában. De Kiev ellenezte a hivatalos kárpátaljai utazásomat, és úgy látszott, hogy nem sikerül a segítő terv megvalósítása. Abban az időben járt Magyarországon Jakovlev, az akkori Szovjetunió második embere, akinek - útban Pozsony felé - Esztergomi programot szerveztek, amelynek keretében engem meglátogatott. Előterjesztettem neki a kárpátaljai utazásom problémáját, mire ő kijelentette: szívesen látott személy vagyok Kárpátalján, szervezzem meg az utamat. A teljesen véletlennek látszó talál-kozás volt eszköz a Gondviselés kezében, hogy a kárpátaljai katolikus hívek lelkipásztori se-gítséghez juthattak.

A másik esemény a Szentatya lelkipásztori látogatása volt. 1988-ban gondolni sem lehetett a Szentatya látogatására, részint, mert nem rendelkeztünk megfelelő szervezeti felépítettséggel, részint az anyagiak hiánya miatt. Akkor nyáron Budapesten járt Spadolini, az olasz felsőház elnöke. Amikor elbúcsúzott a Grósz Károly miniszterelnöktől, az ajtóban még feltette neki azt a kérdést: a pápa miért nem látogathat Magyarországra? Azt a választ kapta a miniszterelnöktől, hogy jöhet Magyarországra, amikor jónak látja. Ez a véletlennek látszó esemény indította el a pápalátogatás előkészítését, amely csak három év múlva, 1991-ben történhetett meg. Akik visszaemlékezünk erre az eseményre, megtapasztaltuk, hogy a Szentatya látogatása a lehető legjobb időben történt.

"Isten csendes jelekkel szól az életünkben..."

Hálaadásomban felsorolás nélkül kiemelem azt is, hogy egész életemben megtapasztaltam a Boldogságos Szűz anyai pártfogását. Pappá szentelésem a Magyar Szentföld Fájdalmas Szűz kápolnájában volt, püspökszentelésem után Búcsúszentlászlón ajánlottam szolgálatomat az ő pártfogásába, és tíz nap múlva Mátraverebély-Szentkúton köszönöm meg pártfogását a többi ferences jubiláló testvéremmel. És bizalommal kérem pártfogását életem hátralévő részére is.

Hálaadásommal kiemelem a paptestvérek felé, hogy a papi élet nagy segítője az Istentől jövő jelek felismerése. Isten csendes jelekkel szól az életünkben, a papi életben is, de ezek a csendes jelek hatékonyak. Aki felismeri az Istentől jövő jelekben Isten gondviselő szeretetét, amellyel irányítja életünket, nem mindig saját elgondolásunk szerint, sokszor áldozatot és lemondást is megkívánva, az erőt és biztatást nyer a papi hivatás feladataihoz, szívesen áldozza életét a hívek közösségének, és örömmel teljesíti a sokszor nehéz és áldozatos papi szolgálatot.

Isten nagy jótéteményeinek a szemlélésével kiemelem a hívek felé, főleg a ferences gimnázium diákjai felé, hogy teljes bizalmat érdemel a zsoltáros szava: "Vesd az Úrra gondodat, ő majd gondoskodik rólad, és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon." (Zsolt 54, 23) Isten gondviselő szeretete nem a mi elgondolásainkat követi, de Isten gondviselő szeretetére fel lehet építeni a jövőt, az egész életet. Szent Ferenc példája is beszédesen mutatja annak az ilyen életnek a szépségét és értékét. Visszatekintve a hatvan esztendőre, a zsoltáros szavaival fohászkodom: "Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké szeret minket." (Zsolt 117, 1)

Isten szeretetének ily sok megnyilatkozása mellett még jobban látom papi életem gyengesége-it, bűneit, hibáit, mulasztásait. Az evangéliumban szereplő vámos templomi imája él a lelkemben: "Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek." (Lk. 18, 13) Bizalommal kérem Urunktól az ő irgalmas, megbocsátó szeretetét.

Előre tekintve kérésem, amit mindennap a szentmisében a pap a szentáldozás előtt imádkozik: "add, hogy mindig ragaszkodjam törvényeidhez, és soha el ne szakadjak tőled." És életem végéhez közeledve - Szent Pál szavaival élve - bizalommal kérem Urunk Jézus Krisztustól azt a kegyelmet, hogy "örömmel várjam eljövetelét". (Vö. 1Tim 4, 8)

Az Esztergomban megjelenő HÍDLAP nyomán
(2011. március)


Emlékeztetem olvasóinkat, hogy Bíboros úr 2008. november végén részt vett az alapítvány szokásos őszi rendezvényén, amikor a támogatóinkkal és a hitélet újra indulásának Kárpátalján élő tanúival közösen emlékeztünk a húsz évvel korábbi eseményekre, azok örömére és adtunk hálát a Gondviselésnek.

Kacsó András

Megosztás Facebook-on



[vissza]




hun

eng








Jónás testvér
vasárnapi gondolatai

      Hogyan pályázhat?

Pályázati útmutató Elszámolási útmutató

      Érdekességek

Dolgozatok Linkek Multimédia











KFMA © 2009