Kezdőlap Bemutatkozás Híreink 1% Hogyan segíthet? Rendkívüli gyűjtések Elérhetőség

      A Ferences Misszió

Rövid története

      A Kárpátaljai Ferences
       Misszió Alapítvány

Története Támogatottjai Tisztségviselői Működési elve Gazdálkodása Alapdokumentumai Közhasznú jelentések Kuratóriumi ülések






Megemlékezés Balogh Dénesről

2012. január

Balogh Dénes

Balogh Dénest 1990-ben ismertem meg, amikor Budán újból működni kezdett a Ferences Világi Rend. Mi, akik már régebben fogadalmat tettünk, megújítottuk fogadalmunkat az új Regulára, és jónéhányan befogadást nyertek. Augusztusban részt vettünk Esztergomban az első országos találkozón, ahol nagy volt a lelkesedés.

Mindketten tagjai voltunk a budai közösséget vezető tanácsnak, így gyakran találkoztunk és beszélgettünk. Dénes friss nyugdíjas hegedűtanár volt, elvégezte a teológiát is, és kereste a helyét, hol van rá szüksége az Egyháznak. Tárgyalt vidéken hitoktatásról, kántorkodásról. Aztán jött egy felhívás, hogy Kárpátalján szükség volna segítőkre a ferences atyák mellé, és ő rögtön kiutazott. Királyházán lakott, ott és a környéken tanított hittant meg énekeket az Éneklő Egyházból. Ha szükség volt rá, igeliturgiát tartott. Rendszeresen zsolozsmázott a templomban, idővel többen csatlakoztak hozzá. Kántorkodott, és segített a kántorképzésben.

A 90-es években a Ferences Világi Rend európai találkozókat szervezett évente más országban. Dénes ezekre mindig elutazott, így sok világi ferencessel ismerkedett meg. Német kapcsolatait felhasználta arra, hogy adományokat gyűjtsön Kárpátaljára: pénzt, ruhát, használati tárgyakat. Nevetlenfalunak még villanyorgonát is szerzett. Öt évet töltött Kárpátalján, a helybeliek egyszerű, szegényes életét élte, egy volt közülük.

Nagyon fontos volt számára a magyarságtudat. Mindenfelé mesélte, hogy Királyházán, a templomban Szent István és Szent László fogadta! Ragaszkodott hozzá, hogy a "Boldogasszony anyánk"-nak ne csak az első 2 versszakát énekeljük, hanem azt is, amelyben Szent Istvánra és Szent Lászlóra hivatkozunk. A politika annyiban érdekelte, amennyiben a magyarság és a kereszténység érdekeit érintette.

Szenvedélye a zene volt. Kórusban énekelt (csaknem élete végéig), a MÁV-kórházban a misén minden vasárnap kántorkodott, rendszeresen részt vett egyházzenei továbbképzésen, sőt, zeneszerzéssel is foglalkozott. Járt hangversenyekre, ha tehette. Itthon is egyszerű életet élt. Sokat kerékpározott. Emlékszem, Tahiba a lelkigyakorlatra is biciklivel érkezett.

Amikor ráébredt, hogy már nem tudja magát ellátni, elfogadta az esztergomi ferencesek vendégszeretetét, és bevonult az ottani szociális otthonba. Attól kezdve ott vett részt a Ferences Világi Rend összejövetelein élete végéig. Nyáron a káptalanon még találkoztunk, de már nagyon erőtlen volt. Kaptam tőle egy fatáblát és egy fakanalat. A táblára ráégetett ima utolsó sora ez:
"amikor meghalunk, születünk meg az örök életre."

A fakanálon köszönésünk olvasható:
"Pax et bonum!"

Köszönöm, Dénes!

Simon Sándorné, Mária
a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány

Megosztás Facebook-on



[vissza]



hun

eng








Jónás testvér
vasárnapi gondolatai

      Hogyan pályázhat?

Pályázati útmutató Elszámolási útmutató

      Érdekességek

Dolgozatok Linkek Multimédia











KFMA © 2009