Kezdőlap Bemutatkozás Híreink 1% Hogyan segíthet? Rendkívüli gyűjtések Elérhetőség

      A Ferences Misszió

Rövid története

      A Kárpátaljai Ferences
       Misszió Alapítvány

Története Támogatottjai Tisztségviselői Működési elve Gazdálkodása Alapdokumentumai Közhasznú jelentések Kuratóriumi ülések






Fehér Ferenc:
BESZÁMOLÓ A KFMA ADAKOZÓINAK


2011. január



Fehér Ferenc

Fehér Ferenc vagyok. Huszton nevelkedtem, gimnáziumba és főiskolára Magyarországon jártam. Már 7 éve dolgozom Munkácson az Egyházmegyei Szt. Márton Karitásznál. Engem kértek meg, hogy ismertessem a meghívott támogatókkal a helyi sikereket, örömöket, nehézségeket, akadá-lyokat, úgy ahogy azt én látom. Egyszóval a mai kárpátaljai helyzetről beszéljek.

A Szt. Márton Karitász működési köre

Az intézmény, amelyben dolgozom, tulajdonképpen egy központi iroda, amely segít a Római Katolikus Egyházhoz tartozó karitativ és oktatási intézményeknek pályázatok írásával, elszámolások elkészítésével, információk időben való közvetítésével, képviselettel, különböző problémás helyzetek megoldásával. Jelenleg 55 intézményünk illetőleg programunk van:

- Kilenc óvoda.
- Nyolc ingyen konyha.
- Egy líceum.
- Hat katolikus kollégium.
- Nyolc gyermekotthon árvák részére.
- Három rehabilitációs központ (ebből egy még nincs megnyitva illetőleg egynek az építkezése csak most folyik).
- Egy gyertyaöntő műhely szellemileg sérült fiatalok részére.
- Egy idősek otthona.
- Négy cigány közösségi ház.
- Egy krízisben lévő anyák otthona.
- Működik egy ösztöndíj program.
- Segítjük a rászorult beteg gyerekek műtétjeit.
- Alkoholisták részére lelkigyakorlatokat szervezünk.
- Tüzelő és száraz-élelmiszer osztó programjaink vannak.

Ezeknek a programoknak és intézményeknek a többsége a KFMA nélkül ma nem létezne, mivel az éves költségek kb. 40%-ának fedezetét az Önök támogatása biztosítja az alapítványon keresz-tül, ami nagyon jelentős segítség.


Kapcsolat az ukrán állammal

A nehézségek mellett örömeim is vannak! Mindenképpen örömmel tölt el az, hogy mióta itt dolgozom, még nem kellett intézményt bezárni, noha többször is hajszálak választottak el ettől. Ezt azért is lényegesnek tartom, mert intézményeink átlagosan csak 17-18% forráshoz jutnak az ukrán állami költségvetésből és lényegében a többi forrást (kb. 80 %-ot) pályázatokból, adományokból kell összegyűjteni. Ez a szám egy nagyfokú függést is jelent, ezért fontos célunk, hogy minél több helyi forráshoz, ukrán állami támogatáshoz juttassuk azokat az intézményeket, amelyekben ez lehetséges. Hogy ez hogyan sikerül, azt néhány példán szeretném bemutatni.

Ezekben a példákban óvodai intézményeket emeltem ki főleg azért mert elsősorban az óvodák azok ahol bizonyos esetekben, bizonyos körülmények között lehet állami támogatást szerezni. Tehát az óvodák azok az ütközőpontok ahol a karitász és állam kapcsolata reálisan tükröződik. Azért is az óvodákat emeltem ki, mert hála Istennek a családi típusú gyermekotthonokat, Juscsenkónak köszönhetően, 2006-tól támogatja az állam, az ingyenkonyháknál és kollégiumoknál pedig esély sincs az állami támogatás megszerzésére.

Óvodáinknál az ukrán állami támogatás úgy alakúl, hogy a működő 9 óvodánkból 2-nél a műkö-dés 90%-át, 3-nál 60%-át, 2-nél 12%-át, 2-nél 0%-át finanszírozza az állam. Ez azért van így, mert általában a polgármester vagy helyi képviselők jóindulatától, hangulatától, azokkal való is-meretségtől és nem a törvényektől függ az, hogy hol milyen eredményt lehet elérni.



A Huszti Mozgássérült Óvoda

az óvoda épülete

Első példának a huszti mozgássérült óvodát hoznám fel, amely ma még mindig zárva van, azaz meg sem nyílt, annak ellenére, hogy 10 évvel ezelőtt kezdődött el az intézmény megvalósítása. Milyen okai vannak ennek? A program tervezésekor minden jóindulat és elvi támogatás megvolt a polgármester részéről, hisz a huszti járásban nagy szükség volt/van egy mozgássérült óvodára, az államnak pedig nem volt pénze felépíteni egy ilyen intézményt, így nagyon jó néven vette, hogy a karitász fel fogja építeni azt, a működését pedig az önkormányzat fogja biztosítani.

Nálunk az építkezések többsége úgy folyik, hogy először a ház épül fel és közben vagy utána szerzik be a szükséges engedélyeket. Ez azért van így mert nagyon sok időbe telik a dokumentáció elkészítése és olykor ezalatt az infláció meg is eszi a pénz értékének egy részét. Igy a huszti polgármester is annak idején azt mondta, hogy építsetek, építsetek minden rendben lesz, mindent elintézünk, a papírok meglesznek!

Az építkezés így megkezdődött, de sajnos a következő polgármesteri választásokon leváltotta őt egy másik, ráadásul magyarellenes polgármester, amelyik ketegórikusan elzárkózott mindennemű engedély megadásától. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy a helyettese magának akarta megszerezni azt a földterületet, amelyiken a mozgássérült óvoda épült, a másik, hogy az engedélyekért cserébe meg akarta szerezni a katolikus templomba járó helyi képviselők szavazatait a saját zűrös ügyeinek támogatásához. Azért, hogy a polgármesternek legyen egy jogi hivatkozási oka is amikor elutasítja a kéréseinket, felhasználta a rehabilitációs központ mellett élő szomszédasszonyt is. Vele szövetkezve, ill. rajta keresztül bírósági eljárást kezdeményeztek, mondván, hogy a rehabilitációs óvoda udvarának java része 60 évvel ezelőtt az ő udvarához tartozott. Hisz ha bírósági eljárás folyik a területvita miatt, akkor joggal mondhatja, hogy amíg le nem zárul az, addig a földhivatalnak nincs joga bármilyen engedélyt is kiadni földkérdésben.

Az ügy úgy alakult tovább, hogy a huszti városi bíróság a mozgássérült óvodának adott igazat, aztán a szomszédasszonyon keresztül a polgármester ügyvédjei fellebbeztek, de a megyei biróság is nekünk adott igazat. Ezután Kijevbe került az ügy a fővárosi bírósághoz, akik úgy döntöttek, hogy az ügyet vissza kell adni a huszti helyi bírósághoz. Ezután a huszti bíróság ismét nekünk adott igazat és ezt ismét megfellebbezték aztán már második körben ismét a megyei birósághoz került az ügy. Miután ismét nekünk adtak igazat, lezárult az ügy. Azonban kis időre rá, más megfogalmazásban de lényegében ugyanabban a kérdésben ismét bíróságra adta az ügyet a szomszédasszony mögött álló polgármester. Így sok év telt el, úgy, hogy nem tudtunk előre mozdulni.

Közben az épület építése teljesen be lett fejezve, de a dokumentáció elkészítésében bármilyen erőfeszítések, lépések ellenére sem tudtunk komolyan előrehaladni. Pedig mindent megtettünk, a püspök atya segítségével még maga Juscsenko elnök is mozgósítva lett és személyesen megtekintette az épületet, de még ezzel együtt is csak kis lépéseket tudtunk megtenni. Az elnök nyomás gyakorlására, egy kis szabad teret engedtek a továbbhaladásra. Ekkor a legnagyobb gond, ami miatt csúsztak a dolgok a kommunikáció hiánya volt az állami szervek részéről, akiknek a polgármester átadta az ügyet. Hiába érdeklődtünk, kerestük őket valamely kérdésben, sokszor halasztva lettek a megbeszélések időpontjai vagy kitérő, homályos válaszokat kaptunk. Főleg azért volt ez, igy mert a mozgássérült óvoda egy új dolog volt számukra és maguk sem tudták, hogy amit meg akarnak engedni azt megengedik-e a törvények. A törvények Ukrajnában olyanok, hogy sok ellentmond egymásnak, ezért az ami nem gyakorlat annak a bevezetésétől félnek a hivatalnokok. Amikor meg rövid ideig az akarat megvolt, akkor a nagy mértékű bürokrácia akadályozta a dolgokat.

Emlékezetes még az az eset is amikor tavaly decemberben a megye kormányzója Oleg Havasi Huszton járt a ráti gyermekotthon megnyítása előtti napon és a vele való találkozón a huszti plébánosunk elmondta a helyzetet, amire azt mondta, hogy jól ismeri a mozgássérült intézet szituációját. Ezután ott mindenki előtt kijelentette, hogy Huszt város nem kap egy kopejka támogatást sem a megyétől, amíg az óvoda ügye nem lesz megoldva, sőt a földhivatal vezetőjének megtiltota, hogy bárkinek is kiadjon engedélyt, amíg a huszti rehabovoda kérdését meg nem oldja. Eután a huszti polgármester ellenállt és megfenyegette a munkatársait, hogy kirúgatja őket, ha bármilyen engedményt tesznek a rehabóvodának. Aztán néhány nap múlva faxon ismét Juscsenkóhoz fordultunk kérve a segítségét és mondván, hogy hiába volt itt, hiába parancsolt rá a polgármesterre és adott határidőt neki, az ügy továbbra is áll. Végül nem tudjuk minek a hatására de Szulincsák Sándor huszti plébános a polgármesternél járt és megint azt mondta, hogy meggondolta magát és már együtt fog működni velünk és kiadta azt az engedélyt, amelyet több hó-napig nem tudtunk tőle megkapni: a gáz autó úton keresztüli bevezetésének munkáihoz.

Később azonban megint megtorpantak az ügyek. Tehát azzal, hogy megmozgattuk a megye kormányzóját, az elnököt, hogy interjút adtunk a Tv-be arra volt elég, hogy a gáz bevezetésének autó úton keresztüli munkáihoz való engedélyt megkapjuk.

Szerencsére ez a polgármester idén le lett váltva és reményeink szerint most azért már könnyebb lesz továbbhaladni. Azt, hogy mikor lesz megynyítva az intézmény továbbra sem tudjuk, a ható-ságok szeptember 1 után november 1-t aztán most már január 1-t mondanak, de mi csak akkor fogjuk elhinni, ha saját szemünkkel látjuk. A huszti mozgássérült óvoda nehéz körülményei ellenére, ha jól belegondolok, még egyszer sem veszítettem el a reményt, hogy az egyszer meg lesz nyitva. Valójában azért nem, mert látom azokat a huszti embereket, akik ilyen hosszú éveken keresztül is tudnak küzdeni érte, a rossz hírek, körülmények nem tudják végérvényesen megtörni őket és ha csak egy kis remény is megjelenik a továbbhaladásra a lelkesedésük engem is magával ragad.


A Királyházi Óvoda

kiralyhazi óvodasás gyerekek

Mondanék még egy példát a királyházi óvodánkról is, ami szintén az állami támogatások megszerzésének nehézségeiről szól, azonban ez sikertörténet! A királyházi óvodáról annyit lehet tudni, hogy 2007 óta az állam fizette a béreket. Tavaly Karácsony másnapján hívott fel engem a Vackó Marianna, óvodavezető mondván, hogy az állam január 4-től bezárja az óvodát, hacsak nem válik államivá az intézmény. Kérdezte, hogy mit mondjon, mert választ kell adnia. Nánási Antal a nagyszőlősi karitász vezetője azt javasolta, hogy egyelőre ígérjen meg mindent, hogy ne zárolják a bérek fizetését jövőre és aztán újév után még meggondoljuk, hogy mit csináljunk.

Januárban kiderült, hogy egy új törvényre hivatkozva akarták államositani az óvodát. No de az az érdekes, hogy az önkormányzat ezt úgy gondolta, hogy miközben államivá válik az óvoda, a gyerekek élelmezését, a rezsi költségeket, a javitásokat, a tárgyi eszközök beszerzését továbbra is a helyi karitász fogja állni hisz nekik erre nincs pénzük. Aztán egy tárgyalásra került sor ahová meg lettek hívva a 40 óvodás gyerek szülei is. Ott Jónás atya, a királyházi ferences plébános és Nánási Antal egy kockázatos dologba vágtak bele, ugyanis azt mondták a polgármesternek, hogy amennyiben nem fogja átvenni az óvoda teljes fenntartását, akkor megszüntetik az óvodát. A polgármester erre azt mondta, hogy nem tudja megoldani a finanszirozást.

A kint várakozó nyugtalan szülőknek bejelentették, hogy az óvoda be fog zárni mivel a polgár-mester nem tudja annak finanszirozását megoldani. Erre a polgármester - látva a szülők teljes felháborodását - mégis azt mondta, hogy nem tudja honnan, de mégis meg fogja oldani a finan-szírozást! Ezután egy szerződés lett kötve, amelyben az állt, hogy az óvoda államivá válik, de az épületet azzal a feltétellel adja az egyház az államnak bérbe, hogy ott magyarúl, keresztény szellemben folyik az óvodai oktatás. Hála ennek az eseménynek, 11 hónap elteltével is láthatjuk hogy az óvodát 90%-ban támogatja az állam (csupán a javitások, játszótér feljujítása, berendezések felujítása maradt a karitász feladata).

Rászoruló betegek gyógykezelésének támogatása

Az emberek annyira hálásak érte, hogy az elmondhatatlan! De miért is van erre szükség? Ukrajnában hivatalosan ingyen van az egészségügy! A gyakorlatban, azonban akinek nincs pénze, azzal szóba se állnak! Hogy ez mennyire így van, azt édesanyám tudja elmondani aki a huszti kórházban dolgozik. A múltkor azt mondta, hogy egy szegény embert hoztak be, akinek sürgős műtétre volt szüksége és mivel nem tudott fizetni egy a folyosó végén lévő üres szobába tolták és ott hagyták napokig, kockáztatva azt, hogy meghall. Ezzel azt az üzenetet adták tudtul számára, hogy jobban, erőteljesebben gondolkozzon, honnan tud pénzt szerezni. Aki kórházba kerül műtétre, annak - az orvosnak adandó nagyobb összeg mellett - finanszíroznia kell a kórházi eszközöket is. Jó esetben azt, amit őreá fognak csak elhasználni, rosszabb esetben ezen felül is (fecs-kendő, gumikesztyű, orvosi köpeny, ágynemű, orvosságok stb.).


Sajnos emellett az orvosok fiatal generációjának szaktudása iránti bizalom is igen alacsony szinten van, hisz az a hír járja, hogy Ungváron az egyetemen (így az orvosi karon is) pénzért adják a vizsgákat, pénzért kapják meg a diplomájukat. Olykor a tanár vizsga előtt egyenesen megmondja az osztály előtt, hogy mi az árfolyama az osztályzatoknak, többnyire azonban csak az osztálytitkárnak mondja el, mennyit kell, összeszedjen. Ilyen körülmények között én is nyugodtabb vagyok, ha az orvos, akihez megyek 45-50 év fölött van, azaz még a szovjet érában tanult, hisz akkor közel sem volt az a nyílt korrupció ami jelenleg folyik.

Ezek a példák, helyzetek jutottak eszembe, amit gondoltam megosztok Önökkel. Mindenkinek köszönöm a támogatást, amivel segíti a kárpátaljai rászorultak életét illetőleg segíti fenntartani oktatási és karitatív intézményeinket. Ha bárkinek bármilyen kérdése van, szívesen válaszolok, ha tudok. Köszönöm figyelmüket!

Budapest, 2010. november 27.

Fehér Ferenc
a kárpátaljai Szent Márton Egyházmegyei Karitász igazgatója



[vissza]




hun

eng








Jónás testvér
vasárnapi gondolatai

      Hogyan pályázhat?

Pályázati útmutató Elszámolási útmutató

      Érdekességek

Dolgozatok Linkek Multimédia











KFMA © 2009